Az ötlet
"Vajon kik éltek ott a halom alatt?
Eltemetett konyha, beomlott a kút.
Talán egy szigorú sváb asszony rótta útját,
kevés mosollyal, célszerű mozdulatokkal
Észak-Dél irányban, tűz és víz között,
Kelet-Nyugat vonalban, ahogy
a Nap felkelt és lenyugodott...
Tűz-víz, reggel-este, tél-nyár
Észak-Dél, Kelet-Nyugat. Ez volt.
Értékek? Nem érdemes mérlegelni: örökkévalók"
Rohanó életünkben egyre kevesebb olyan helyet lehet találni, mely a környezeti ártalmaktól mentes, nyugodt, könnyen elérhető pihenést biztosítja több korosztály számára. Elsődlegesen ez a tény adta az ötletet 1999-ben egy olyan létesítmény kialakítására, mely hagyományteremtő módon a műemlék értékű Somogydöröcske fejlesztésével, a természeti környezet maximális kihasználásával lehetőséget biztosít gyerekek és felnőttek számára tervezett programok megvalósítására. A „Fészer” Képzőközpont és Diákfalu gyermektábornak épült 2000-ben, Somogy megye keleti részén a Koppány-völgye kistérségében, Somogydöröcskén. Azóta, bár alapvető funkcióját megtartotta, oly módon fejlődött, hogy családok és felnőtt csoportok számára is lehetővé vált a létesítmény által kínált kikapcsolódás igénybe vétele.
Emlékezünk
Több ezer gyermek és felnőtt töltött már el felejthetetlen napokat Somogydöröcskén a "Fészer" falai között. Ismeretségek, talán életre szóló barátságok köttettek itt. Tudással, tapasztalattal, kézműves ismeretekkel, önismereti információkkal gazdagabban, élményekkel tele távoztak az ide látogatók. Foglalkoztatók, kísérők, animátorok, pedagógusok önfeláldozó munkája eredményein túl feltétlenül szólnunk kell arról:
Kinek is köszönhető a "Fészer", az Ötlet és a Megvalósítás ?!?
Mesélek hát egy kicsit. Mesélek és emlékezem! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ember. És a nagybetű nem véletlen! Igen Ember volt, nagybetűvel Ember! Tehát, volt egyszer egy Ember, aki tanárként, magyar-történelem szakos tanárként és katonatisztként, nevelőtisztként kezdte élete alkotó pályáját.
Folyamatosan képezte magát és tudását mindig a köz, a közösség javára kamatoztatta. Élt és dolgozott Magyarországon, és külföldön egyaránt. Épített gyermekvárost Kambodzsában, háborús körülmények között, és épített egy "Fészert" Magyarországon, békében, nekünk! Hihetetlen munkabírású, kemény akaratú, önmagával szemben is maximalista Ember volt. Ismerte hazáját, történelmét, gyökereit, ápolta hagyományait. Szerette az embereket, szerette a gyerekeket és nagyon jól tudott bánni velük. Tudása és problémamegoldó, kezelő, valamint kommunikációs készsége tette elismert szakemberré és tanácsadóvá. Az ország talán egyik legjobb kommunikációs szakembere és válságkommunikátora lett. Rengeteget dolgozott, és ha pihent, ha kikapcsolódni, regenerálódni visszavonult, igyekezett olyan helyet keresni, ahol hazája csendes, érintetlen zugában elbújva egy-két napra, szabadjára engedhette fantáziáját, alkotó elméje szabadon szárnyalhatott.
Családjával, feleségével és két gyermekével, véletlenül tévedtek Somogydöröcskére.
Beleszerettek a faluba. Egyre több és több hétvégét, szabadnapot igyekeztek eltölteni itt. A környék, a táj, a falu és a vidék megismerése után, a mindennapi munka és információ, a tudásanyag birtokában, lassan körvonalazódott az ÖTLET! A "Fészer" ötlete. A funkcionálisan megépülő gyermektábor és képzőközpont ötlete. A múlt, jelen és jövő ötvözete! Egy hely a történelmi múlt és hagyományok megőrzésével, a jelenben működve és a jövőt szolgálva.
Az ÖTLET tehát megszületett, és aki ismerte Őt tudta már, az ötletet követi a megvalósítás! Órákat és oldalakat lehetne mesélni a munkáról, a mérhetetlen energiáról, a szervezésről, a vívódásokról, a tanulásról, a tapasztalatokról, arról, hogy hogyan is valósult meg a "Fészer", a Többfunkciós Képzőközpont és Diákfalu.
Emlékezem, mint oly sokszor, szinte minden nap, minden órában. Emlékszem egy nagyszerű emberre, akit születésemtől fogva ismertem, apámként szerettem és tiszteltem. Akinek nagyon sokat köszönhetek. Akitől nagyon sokat tanultam. Aki mellettem állt mindig, a legnehezebb percekben is.
Emlékszem, ha nem is találkoztunk, ha nem is beszéltünk, akár hosszú időn át is, amikor újra találkoztunk, ott folytattuk, onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. Emlékszem, hogy mindig és nagyon sokat dolgozott. Emlékszem, hogy soha sem volt elégedett, hogy azt mondta: Mindig van jobb és még jobb! Emlékszem, hogy a mindennapi és rengeteg munkája mellett, milyen hihetetlen energiával építette és fejlesztette napról-napra folyamatosan a "Fészert".
Emlékszem, hogy amikor 2004 év elején beteg lett, a betegsége ellenére, arról szinte tudomást sem véve dolgozott tovább, folytatta, amit elkezdett és még és kezdett újabb és újabb munkákba. Küzdött és alkotott, mint egész életében. Küzdött a betegség ellen is, a betegség ellen, amit még ember nem tudott leküzdeni!
Igazságtalan a sors. Nem tudta leküzdeni Ő sem.
replika órák De élete utolsó napjaiban is még Somogydöröcskéről, a "Fészerről" kérdezett! Szervezett, intézkedett, gondoskodott! Amikor ideérek és feltűnnek a házak jellegzetes körvonalai, meglátom a gondozott parkot, eszembe jut:
Életmű?! Igen! Értéket teremtő életmű!
"Értékek? Nem érdemes mérlegelni: örökkévalók"
Emlékezem! Emlékezünk! Emlékezzünk!
Az ÖTLET szülőatyjára és MEGVALÓSÍTÓJÁRA:
SÉLLEI FRIGYESRE
Egy nagyszerű Emberre aki túl korán hagyott itt minket!
